A hétvégén és mai napon igen sok fénykép, beszámoló és a hozzájuk kapcsolódó érzés lepte el az internetet. Szeretném ezeket kicsit szintetizálni, és levonni a tanulságokat. Persze utólag okosnak lenni olyan mint előre hülyének.
Az első, és legfontosabb dolog, hogy ne mástól várjuk gondviselést. A hajó a miénk és nem fogja helyettünk senki megigazítani a puffereit, meghúzni a köteleit, lekötni a ponyvát. Ha a kikötőmesterben bízunk, az már régen rossz. Különböző fórumokon felmerült a kikötőmesterek felelőssége és munkássága. Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek 36-48 órákat voltak talpon és kötözgették az elszabadult hajókat, próbálták elhárítani, megelőzni a legnagyobb károkat. Mielőtt szót emelünk rájuk, képzeljük el milyen lehet egész éjszaka 100 Km/órát meghaladó széllökésekben a hajók között küzdeni.. Valószínűleg nem az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy kicsit összedörzsölődik két hajó. Mi pedig ha egy hét múlva gyönyörű napfényes délután azzal szembesülünk, hogy karcos a hajó oldala, fel leszünk háborodva. Pedig talán az elsüllyedéstől mentették meg. A felelősség a miénk. Gondoljunk bele, hogy mennyit ér a hajónk, és mennyibe kerül 20 méter kikötőkötél. Persze amikor ott állunk egy hajósboltban és érezzük hogy egy nagyobbacska raklap pénzt minden további nélkül ott tudnánk hagyni erre-arra, akkor nehéz olyasmire költeni, amitől se gyorsabb, se szebb, se kényelmesebb nem lesz a hajónk. De gondoljunk ilyenkor arra, hogy mennyivel nyugodtabban fogunk aludni.. akár a hajón vagyunk, akár otthon egy-egy szelesebb éjszakán. A génoa sem fog szétszakadni, ha jól be van tekerve és rögzítve vannak a behúhózkötelei. Az árbócok sem verődnek össze, ha egy nagyobb vihar előtt megfordítjuk a hajót, hogy ne egy vonalban legyen a szomszédéval… Egyszóval sok mindent tehetünk. Amikor vasárnap este kipakolunk, még kellemes nyári este van.. a szellő se rebben.. fáradtak vagyunk és rossz a kedvünk.. hiszen várnak ránk a hétköznapok.. megaztán úgy is jövünk le pénteken megint.. Gyorsan bezárjuk a hajót, és már ott sem vagyunk… Aztán valami közbejön.. a következő hétvégén beteg lesz a gyerek, és az anyósék is meghívnak ebédre. A vitorlázás ugrik.. néhány nap múlva bejön a front.. A lustaság nagy úr.. ááá biztos jól lekötöttem a ponyvát, a puffereket is mintha kitettem volna… és kész a baj. Az időjárásunk egyre szélsőségesebb és a nyár biztosan tartogat még meglepetéseket. Félni pedig jobb, mint megijedni. |