Kedves Dénes!!

Van egy hajós mondás, miszerint, készülj a rosszra és örülj a jónak. Bölcs gondolat. Bennünket is ez vezérelt, amikor április végén felszereltük a kikötőt 400 m különböző vastagságú kötéllel és hevederrögzítővel, valamint tartalék pufferekkel, ezzel egyfajta havaria készletet képezve.

Felmértük annak a lehetőségét, mivel rendelkezzünk, ha az időjárás, ezt szükségessé teszi. A hajóink orra, a keleti mólószáron nyugatra álltak (azt hiszem erre tettél javaslatot). Néhány vihar ismeretében a szolgálatos személyzet délután 3 és 4 óra között végigellenőrizte a kikötőköteleket a hajókon. Több helyütt fix kötéseket találtak. Szerették volna ezeket átkötni a hajók kötélkészletéből, de a tárolókon és a horgonykamrákon lakatokat találtak. Miután a hajó tulajdonosának a felelőssége, hogy hajóját megfelelően kösse ki úgy, hogy az sem másokban, sem a kikötő berendezéseiben ne okozzon kárt, ezeket a megoldásokat el kell fogadnunk.

Ahogy gorombult a helyzet, aszerint nyúltunk a rendelkezésünkre álló készletekhez. Mi, kikötősök a hajók körül tettük a dolgunkat, vívtuk szélmalomharcunkat, addig Cziráki Márta és Zátrok Attila akik a kikötő üzemeltetői, a háttérben dolgoztak. Szerezték be a további kötélmennyiséget, puffereket, spanifereket Siófokról, Balatonföldvárról az éjszaka folyamán, majd egy autót indítottak Ceglédre, reggel öt órakor a további pótlásért. 1600 m kötél fölött rendelkezhettünk és 18 db nagyteherbírású teherrögzítő heveder felett. Ezek eszközök, a többi az emberek munkája. Egy gumimotorosunk járta folyamatosan a vizet, hogy a cölöpök elérhetők legyenek. A szél nekünk észak keleti volt, rossz irányból és rendkívül nagy erővel tombolt.Lehet a dolgot így is, meg úgy is vizsgálni, lehet akadémikusan nyilatkozni. Lehet azon is elgondolkodni, hogy vajon az akadémikus mit tett annak érdekében, hogy enyhítse, vagy segítse a kármegelőzést. Akadémikusan beszélhetünk arról, hogy hogyan is kell az ismerős hajóját kikötni, de nem szabad közben elfeledkezni arról, hogy éppen akadémikusunk mutatta meg a hogyant, a távolságot és látta el tanácsaival. Most meg, amikor színt kell vallani, már megint mások a rosszak. Valóban igaza van Dénesnek utólag könnyű okosnak lenni. Én nem is teszem ezt, de meg kell védenem az enyéimet, mert nem adtak okot a bántásra.

De maradjunk a tényeknél. Nálunk is elsüllyedt egy hajó. A mellette lévő hajó leszakadt, ráverődött és ők így ketten, egy harmadikra. A hajó fara ettől nekiütközött a parti deszkaborításnak, amit kiszakított és egyben saját fartükrének peremét is beszakította. A vízbetörést nem tudtuk megakadályozni, menteni kellett a többit is. Közben a hajó olyan pozícióba került, amin már nem tudtunk segíteni, pedig szerettük volna. A kezeink között merült el, de nem volt emberi erő, ami megakadályozhatta volna. Lehet, hogy kívülről nézve nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. De amikor hajnaltájban elém állt egyik kollégám, könnyes volt a szeme, mert én újra arra kértem, hogy szálljon vissza a motorosba és tovább-tovább, és azt mondta, szélmalomharc, szélmalom harc......... Nos, akkor csak annyit mondtam, hogy minden harc azért véget ér egyszer. Az első menet vasárnap délután 2 órára ért véget. Ekkorra végeztek Fa Nándiék is a pontonátvizsgálással és egy leszakadt ponton kijavításával. Mert, hogy ők is jöttek, segítettek.

Nincs okom, hogy bármely más kikötőbeli kollégám jósszándékáról és tenni akarásáról kritikát mondjak. Ők is azokkal az eszközökkel tették a dolgukat, amik a rendelkezésükre álltak. Ki így, ki úgy.

Nos, ezek a válaszaim Dénes " könnyű utólag okosnak lenni és a mi lett volna elvárható a kikötői személyzettől, hogy a vihar előtt:" című felsorolására. És, hogy itt legyenek az elvárásai, hát idézem őket:

- átnézik a kikötőköteleket, ha kell második kötelet tesznek fel,
- átkötik a hajókat a partfaltól nagyobb távolságra,
- becsukják a biminiket és sprayhoodokat,
- ellenőrzik a puffereket, cserélik vagy kiegészítik
- a legkritikusabb esetekben a hajókat átkötik a nyugati mólószárny cölöpjeihez, orral északnyugatnak fordítva.

Azt gondolom a tanulságokat kell levonni és nem azon gondolkodni, hogy adminisztrative ki legyen a felelős.
Még egyszer idézem:
Készülj a rosszra és örülj a jónak.

Rick Csaba

Kövendi Dénes irása elérhető a Yachtshop.hu hasábjain.

Magam részéről továbbra is tartom magam vihar másnapján írtakhoz.